Just another WordPress.com site

Archive for február, 2012

„Szeretni kell, ennyi az egész…”

Jobboldal, jobb ötlet híján, ezt az egyszerű kis slágerszöveget tette magáévá a „békemenet” demonstráció során.

„Gyerekek, ha már más nem jut eszünkbe, legalább szeressük ezt a srácot, és mind azt, amit ő jelent nekünk. Nincs más választásunk, ha megtagadjuk, elmarjuk magunk mellől, árván maradunk, mint Pali bá’ a doktori disszertációjával”.

Más fogódzót, összefüggést, netán logikát nem lehet józanésszel felfedezni a „polgári” szavazók demonstrációja és rajongva imádott miniszterelnökük által okozott gazdasági káosz, don quijote szabadságharc, istenhitek méregetése, és az alkotmányozási téboly kiváltotta brüsszeli canossa járása között.

 Orbán hívőknek manapság már lehetetlen hit nélkül megélni az elmúlt másfél év tragikus kormányzását. Kényelmesebb hinni az egymondatos lózungokban, mint megérteni az eseményeket, szembenézni a valósággal.

A gyengébbek elhulltak a rövid harc alatt. Elfordultak. A keménymag maradt.

Hittel vitázni reménytelen, nem is szabad.

 Felvonulók kérték Viktort, harcoljon tovább értük, sőt az egész magyar nemzetért.

Reméljük, a békemenet tagjai és a szervezők – nevezetesen a népszabadságos Bayer Zsolt, valamint az emeszempés-emdéefes-fideszes-gárdaavató Bencsik András – beleértették a nemzet fogalmába a szocliberális hazaárulókat, a menthetetlen komenistákat, az önmutogató és gusztustalan buzikat, a nyálát csorgató, nemzet vérét szipolyozó, büdös zsidókat, a lázárféle élhetetlen, tehetségtelen szerencsétleneket, az önhibájukból életvitelszerűen közterületen fagyoskodókat, a semmirekellő filozófusokat, a hazájukat külföldön becsmérlő (nyelvtanilag helyesen) írástudókat, az egész velejéig romlott értelmiséget.

 Cipollát a sárga irigység mardosná, látva a vezér táborának szellemi hibernálását.

 A partvonalon kívül töltött, nyolc év ellenzékiség időszaka alatt sikeresen hipnotizált emberek felől sugárzik a mindent fölül író, feltétel nélküli szeretet vezérük felé. Lássuk be, Orbán Viktor kitűnően játszotta el szerepét. Tömegeket hódított meg. Azt mondta és mondja ma is – a valóságtól teljesen elrugaszkodva és figyelmen kívül hagyva – amit hallani szeretnének, amit olyan jó hallani, amiben olyan jó hinni.

A szervezőket ennél sokkal egyszerűbb és racionálisabb szempontok vezérelték. Ők, ezzel a demonstrációval becsapták, megvezették Orbán Viktort és táborát.

Látszólag sikerült.

Utcára vittek több tízezer embert, és a médián keresztül megüzenték több millió honfitársuknak: Viktor és maroknyi holdudvara bármit képes megtenni ebben az országban. Meg is teszi

Csak szeretni kell, ennyi az egész.

Felismerték, a Fidesznek és gazdasági holdudvarának bármi áron a hatalomban kell maradnia. Vezér nélkül viszont nem megy.

Ennek a gazdasági-politikai elitnek a markában már csak báb a rajongott vezér. Mindent megtesz, ha kell, kipaterolja az IMF szolgákat, ha kell vissza sírja magát, azt hazudva, hogy hívták. Ha kell szabadság harcot vív Európa ellen, miközben várjuk, mit várjuk, követeljük a milliárdos támogatásokat. Ha kell, Viktor nekimegy a falnak és szóvivője dicséri, ha lepattan róla, lám milyen ügyesen tette.  

„I. Fülkefor” (Parti Nagy után szabadon) mikor megkapta a kétharmados felhatalmazását, abban a pillanatban a realitás érzékét is elveszítette.

Orbán Viktor rendkívül tehetséges, kétlépéses sakkozó. Első lépésben tudja, mit akar, a másodikban meglépi. Kész vége. Ezt követően jön az improvizálás. Így nem lehet országot vezetni, legfeljebb egy végletekig lebutított pártot. Sakkjátszmát sem lehet úgy nyerni, ha csak két lépést vagyok képes előre látni, ráadásul a szekundánsokat, akik segíthetnének, már rég kiiktatta. Falusi kocsmában egy-két sört lehet nyerni susztermattal, és térdet csapkodva röhögni az alkoholista, buta ellenfélen, aki néz ki a fejéből, és nem érti, hogy kaphatott ki, hiszen még csak most kezdtek játszani. Az elmúlt másfélévben valami hasonló sakkparti zajlott Magyarországon az ellenzékkel szemben.

Nemzetközi szinten ez nem megy.

Sajnos, nem sörre, hanem a bőrünkre megy a játék, és gyermekeink jövője a tét.

Egy jobb sorsra érdemes ország és népe döglik bele.

Jobb oldal prominensei és haszonélvezői számára, mind anyagilag, mind egzisztenciálisan már nagy a tét, mindent vittek a kétharmados választási sikerrel, és ezt gátlástalanul ki is használták. Erejükön és tehetségükön felül túl magasra röpítette őket a vak szerencse és a szavazók bizalma. Nagyot bukhatnak. Akik egy országot becsapva az egeket ostromolják, és istennek hiszik magukat, azoknak az istenek haragjától nem kell félniük, annál inkább a földi halandóktól. Ez a harag most is el fog jönni, mint ahogy mindig eljött.

Minden esetben és könyörtelenül.

Egy felszabadult rabszolga levele urának, Viktornak

Uram! Levelét megkaptam, és boldogan láttam, hogy nem feledkezett meg Jóskáról, és hogy azt akarja, maradjak vissza és éljek magánál, ígérve, hogy jobban bánik majd velem bárki másnál. Korábban nyugodtan, ma már gyakran nyugtalanul gondolok magára. Azt hittem, Barrosoék már régen ezelőtt felakasztották az országában talált újfasiszták rejtegetéséért. Felteszem, soha nem hallottak arról, hogy a magyar miniszterelnökhöz jőve elzavarta az IMF-es katonát, akit a százada Magyarországon hátrahagyott. Noha többször is rám lőtt az egy kulcsos adóval, házilag tákolt alkotmánnyal, egyházak eltörlésével, mikor eljöttem magától, nem szívesen venném hírét, hogy baja esett, és boldoggá tesz, hogy még él. Jót tenne nekem, ha újra visszamehetnék a drága régi otthonomba, és láthatnám Miss Krisztina Morvait, Miss Gabriella Selmeczit. Adja át nekik szeretetem, és mondja meg nekik, hogy remélem, ha nem is ebben a világban, de egy jobbikban találkozunk. Visszamentem volna, hogy mindnyájukat meglátogassam, amikor a Chicago Memorial kórházban dolgoztam, de az egyik szomszéd azt mondta, Viktor le fog lőni, ha csak alkalma nyílik rá.

Pontosan akarom tudni, micsoda az a jó lehetőség, amit nekem ajánl. Itt úgy-ahogy megvagyok. Havi ezerötszáz dollárt kapok, meg élelmet és ruhát; Marinak kényelmes otthona van – az emberek Mrs. Kovácsnak hívják –, a gyerekek – Ilcsi, Julcsi és Jani  – meg iskolába járnak és jól tanulnak. A tanító szerint Janinak elég jó feje van ahhoz, hogy politikus legyen. Járnak a vasárnapi iskolába, s mink Marival rendszeresen járunk templomba. Kedvesek velünk. Néha halljuk, ahogy mondják: „Magyar rabszolgák vótak azok a renitens népek” odalenn Magyarban. Fáj a gyerekeknek, amikor ilyen megjegyzéseket hallanak; de én mindig mondom nekik, Magyarban nem volt szégyen Orbán Viktor alá tartozni. Büszke lett volna, mint ahogy én is voltam, sok fülkeforradalmár, ha magát gazdának szólíthatta volna. Mármost ha maga ír nekem és megmondja, milyen bért fizet, akkor könnyebben fogok tudni dönteni, érdemes-e visszaköltöznöm.

A szabadságot illetően, amire maga azt mondja, megadja, semmit se nyerek, ha számolok, mivel megvan a világútlevelem az önkormányzati útlevélrészleg elöljáró-főigazgatójától. Mari azt mondja, fél visszamenni, ha nem lát valami biztosítékot arra, hogy igazságosan és kedvesen bánik velünk; és oda jutottunk, hogy őszinteségét leellenőrizendő arra kérjük, küldje el rokkant nyugdíjunkat a megszolgált időnk után. Ettől elfelednénk és megbocsátanánk a régi sérelmeket, s a jövőben igazságosságára és barátságosságára hagyatkoznánk. Én harminckét évig szolgáltam a hazát hűségesen, Mari húszig. Nekem havi huszonötezer, Marinak heti kétezer forintjával a mi keresetünk annyi, mint harmincnégyezer forint. Ehhez adja hozzá a kamatokat arra az időre, amennyire a bérünket visszatartotta, és vonja le belőle, a nálam a három orvosi vizitre, Marinál a foghúzásra költött, és akkor kijön, mennyi jár igazság szerint. Kérem, a pénzt a következő címre küldje: Kovács Jóska 2012 Democracy road, Chicago IL, USA. Ha nem fizeti meg múltbeli hűséges munkánkat, a jövőre vonatkozó ígéreteiben se nagyon hihetünk. Bízunk abban, hogy a jó Teremtő felnyitotta a szemét mindarra a rosszra, amit maga és felmenői tettek velem és a felmenőimmel azzal, hogy bennünket generációkon át gürcöltettek a maguk javára. Bizonnyal eljön a nap, amin megfizetnek azoknak, akik bérmunkásaikat becsapták.

Jóska némi, a gyerekeire vonatkozó kitérő után zárja sorait: „Az ismeretlen demokratát üdvözlöm, és köszönöm neki, hogy elvette magától a hatalmat, mikor újra az én szavazatomra számított. Öreg szolgája, Kovács Jóska”.

Címkefelhő