Just another WordPress.com site

Archive for május, 2011

EGY MONDAT A HAZÁRÓL, EGY BESZÉD AZ IGAZSÁGRÓL.

„A haza nem lehet ellenzékben!”

Történelmi mondat.

Ez az orbáni kiszólás belföldön a jobboldali szavazók számára a reményt és az önigazolás édes, de hamis látszatát jelentette. A szélsőjobb számára harci muníciót adott.

A többieknek (kik abban a helyzetben nem számítottak, nem nekik szólt az üzenet) maradt az értetlenkedés, csodálkozás, elvétve néhány erőtlen és hatástalan felháborodás.

Később, Orbán Viktor ellenzékben töltött évei alatt, sokan, sokszor hivatkoztak rá, és értékelték ezt a mondatot, de a jelentősége, csak később a 2010-es választásokat követően, a Fidesz hatalomra jutásával teljesedett ki.

2010-es fülkeforradalommal a haza került hatalomra, és ki ennek a hatalomnak az intézkedéseit, szándékát, identitását, hozzáértését kritizálja, a nép által felkent vezér korlátlan felhatalmazását kétségbe vonja, az a nemzetére ront. Ezek a kritikusok kívül esnek a nemzet orbáni fogalmán. Ők a haza árulói, páriák.

 Érdekesebb a külföld reakciója: annak ellenére, hogy csak és kizárólag belföldi fogyasztásra hangzott el. Természetesen elérte – ellentétben a belföldi reakciókkal – a nem várt és nem kívánt hatást külföldön.

Ekkor vált a Fidesz egyszemélyes és tejhatalmú vezetője a demokratikus berendezkedésű országok politikusai, közéleti személyiségei, és médiái számára enyhén szólva is szalonképtelenné.

Korábban, kormányfőként egyszerűen, csak nem szerették, ha lehetett elkerülték.

Azon túl, hogy választási csalások emlegetésével bebizonyította, képtelen a választási vereségét, egy demokratikus politikustól elvárt tartással, emelt fővel fogadni és tudomásul venni (a parlamentben elmaradt kézfogások és gratulációk elmaradásáról nem is beszélve). Nyilvánvalóvá tette, hogy ő maga, a pártja és szimpatizánsai tartoznak a „nemzet” fogalmába.

Ennek a mondatnak volt egy sokkal rosszabb és félelmetesebb üzenete is. Elgondolkodtatott néhány vájt fülűt, kik tanultak történelmet, és ismerik annak folyamatait. Kik különbséget tudnak tenni demokráciák és diktatúrák, demokraták és diktátorok kommunikációja között. Nevezetesen, ez a döbbenetes mondat azt az üzenetet hordozza: kik nem ránk szavaztak, nem ennek a nemzetnek a tagjai. Ezek az emberek nemzetidegenek, és politikai hovatartozásuk kinyilvánításával árulói lettek a magyar nemzetnek. Az árulók, pedig tudjuk, mit érdemelnek. Velük szemben mindent szabad, minden eszköz megengedett.

Ez az egy mondat, előre vetítette és jelezte a demokratikus világnak: akkor egy sértett és magalázott diktátor született. Jövőbeni hatalomra jutása pedig egy diktatúra kezdete lesz.

 

Az „öszödi beszéd”.

Történelmi beszéd.

 Azért született, mert egy demokrata, egy hatalmon levő politikus felismerte az általa vezetett és újabb választást nyert koalíció elmúlt kormányzati ciklusban elkövetett hibáit.

Azért született, mert a következő ciklusban el akarta kerülni ezeket a hibákat.

Azért született, mert felismerte a rendszerváltást követően hatalomba került politikai elit (parlamenti pártok együtt) kirívó, tovább nem vállalható semmittevését, korrupcióját, irritáló magatartását, a nemzet végletekig történt megosztottságát, a pártfinanszírozás rendszerének további fenntarthatatlanságát, és még sorolhatnánk.

Azért született, mert hitt a változás szükségességében és lehetőségében, hitt a koalíciós kormányzás sikerében, hitt párttársai lojalitásában.

Azért került nyilvánosságra, mert a politikai elit tagjai ennek a beszédnek a megértésére, el- és befogadására alkalmatlanok voltak.

Azért került nyilvánosságra, mert a beszéd várható következménye a politikai és gazdasági élet szereplőinek akkori és jövőbeni hatalmi, anyagi érdekeit közvetlenül és súlyosan sértette.

Azért került nyilvánosságra, mert az ellenzékben levő politikai oldalt – és személyesen Orbán Viktort is – nagyon érzékenyen és hátrányosan érintette ennek a beszédnek a jövőbeni kormányzásra és annak megítélésére gyakorolt, vélhetően jótékony hatása.

Azért került nyilvánosságra, mert ez a beszéd a magyar demokrácia megtisztulási folyamatának, megújulásának kezdete, és élesztője lehetett volna, amely egyik politikai oldalnak, egyik parlamenti pártnak sem állt – rövidtávon, undorítóan önös, rosszul felfogott – érdekében.

Őszintesége miatt az öszödi beszédet egyszerű és hálás feladat volt a Fidesz jól bevált taktikájával, az igazság kifordításával támadni, és ez által a zembereket manipulálni, a nép „jogos” haragjának kitenni.

Az öszödi beszéd nyilvánosságra kerülése sokat hozott a konyhára, nagy segítség volt az ellenzéknek egy hosszan tartó politikai háborúban, egy őrült hajszában. A beszéd alkalmas volt a jól ismert, folyamatosan sulykolt, könnyen fogyasztható, egymondatos hazugságokkal a kormánypárt tagjait bűnözőknek, hazaárulók bandájának beállítani, karizmatikus vezetőjén karakter gyilkosságot végrehajtani.  

Az öszödi beszéd legnagyobb erénye az őszintesége, legnagyobb hibája pedig az volt, hogy belső körben és nem a széles nyilvánosság előtt – természetesen nem abban a stílusban, azokkal a szavakkal és kifejezésekkel, mint zárt körben – hangzott el.

 

Ez a mondat és ez a beszéd zárta le az 1989-el kezdődött demokratikus átalakulás folyamatát, és a rendszerváltás éveit.

Ezzel az orbáni mondattal, és ezzel a gyurcsányi beszéddel kezdődik Magyarország XXI. századi politikatörténelme.

A múltat ismerjük, a jelent látjuk, a jövőben bíznunk kell.

HOL VAGYTOK MAGYAROK, HOL VAGYTOK VÉREIM?

Ki magyar? Ki, az igaz magyar?

Milyen érzelmek szerint vállalhatjuk saját identitásunkat, mi motiválja néphez, nemzethez tartozásunkat? Mi alapján ítélhetjük meg magunk és mások magyarságát?

Sokan, többféleképen definiálják a magyarságot, magyarság tudatot. Lehetőségeinket sokszorosan meghaladja mind számba venni és elemezni, de kísérletet tehetünk néhány, fontosnak tartott szempont vázlatos leírására. 

Hazánk népessége különböző módon, sokszínűen szocializálódott. Ettől függetlenül, vagy éppen emiatt, a felnőtt lakosság túlnyomó része rendkívül fejlett kritikai érzékkel rendelkezik, ha mások magyarságát kell megítélnie.

Napi, politikai csatározásokban, utcai harcokban, táltos könyvesboltokban nagyon leegyszerűsítve, kirekesztő módon jelenik meg a kérdés, és pofonegyszerű rá a válasz.

 Ennyire azért nem egyszerű a dolog.

Segítségül hívhatjuk a tudományt, a genetikai kutatásokat, mely rohamtempóban hozza nyilvánosságra legújabb és meglepő eredményeit.

Tehát, mit mond a genetika?

Rossz hírem van a ma is közöttünk élő ősmagyarok, és a nagyon mély magyarok számára. A tudomány mai állása szerint nem is léteznek, mármint magyarnak lenni, genetikailag ugyebár.

Néhány gondolat Dr. Czeizel Endre orvos-genetikus professzor, „A magyarság a genetika tükrében” című munkájából:

Kutatásokból kiderült, hogy hazánk lakosságának 93%-a négy ősapától származik, akik 16 ezer éve érkeztek Európába. A vizsgálatokból az is megtudható, hogy ősanyáink több mint 28 ezer éve (tehát, már az utolsó jégkorszak előtt) itt éltek.

 A magyar férfiak legközelebbi rokonságban (észak-keleti népességgel) a lengyel és ukrán férfiakkal vannak.

Mégis a magyar népesség 13%-ban kimutatható az uráli gén. Valami megmaradt, az ezer éves kárpát-medencei keveredés, mongol-török dúlás, és betelepítések ellenére. Ebből a 13% génállományból az is kiderül, hogy nem török, nem mongol, hanem iráni- perzsa eredetűek voltuk, mármint keveredés előtt.

Ha igazabb magyarokat akarunk találni, el kell menni csángó földre, ők őrzik génjeikben a legtöbb finn és ugor gént. Ennek okai jól ismert történelmi eseményekre vezethetők vissza.

Fentiekből, két nagyon fontos dolog megállapítható:

  1. Európai nép vagyunk. Legalábbis genetikailag.
  2. Polgártársaink döntő többsége nem Árpád leszármazottja. Jelenkori magyarságnak kevés, szinte kimutathatatlan a genetikai kapcsolata a honfoglaló magyarsággal.

Bizánci forrásokból tudjuk, a magyar törzsek, már a honfoglalás előtt is – más népekhez hasonlóan – keveredtek, nem alkottak genetikailag homogén népességet.

Tehát a genetika nem tud segíteni, hogy kiválaszthassuk magunk közül az igaz magyarokat az összetartozás reményében, és nem segít kiválasztani a nem igaz magyarokat, kitaszítás végett a nemzettestből.

Talán, segít a beszélt nyelv.

Ki magyarul beszél, az magyar?

Lehet, de nem biztos. Ha nehezen is, de meglehet tanulni szép nyelvünket más népek szülötteinek is. Magyarul beszél, még sem magyar.

Ki anyanyelvének tekinti a magyar nyelvet és akként használja, az magyar?

Ebben az esetben közelebb kerülünk az igazsághoz, de nem jutunk el oda. Mert nem látni azokat a további jeleket, kritériumokat, amelyek meghatározzák a magyar anyanyelvűek azon csoportját, kik igaz magyarok lennének és fordítva.

Marad a gondolat és tett.

Gondolkodásában, cselekedeteiben tetten érhető az igaz, vagy idegen szívű magyar?

Félek, így sem sikerülhet. Oly hatalmasak a különbségek a tettek és gondolatok helyességének megítélésében. Azonos, vagy hasonlatos tettek és gondolatok elkövetőit másként ítéljük meg.

Ha a gondolatok és tettek megítélését nem hozzuk közös nevezőre, ha a hazaszeretetünk, a hazaárulásunk, és a hétköznapi életünk, vagyis egyszerűen a magyarságunk megélésének minősítése nem tetteink és gondolataink kérdése, hanem világnézeti hovatartozástól függ, addig elszöszölhetünk az igaz magyarok és idegen szívűek antropológiai definiálásán.

A csendes többség, a belgák pedig ülnek otthon, és néznek ki a fejükből.

Gyurcsány Ferenc bűnös, felelnie kell.

Szólt a vezér. A verdikt korábban kimondatott. Már csak apróság van hátra, a hivatal részéről egy megerősítésre vár. Tegye mindenki dolgát és a várt, vagy remélt jutalom, esetleg büntetés, kinek-kinek érdemei szerint, nem marad el.

A hír igaz, bűnös, de nem úgy, és nem azért.

Gyurcsány Ferenc valódi bűneit és hibáit hosszan sorolhatnám, de eltérítene írásom tárgyától és céljától. A műfaj kereteit is feszegetné.

A volt miniszterelnöknek ne legyenek kétségei, valóság és nem (rém)álom, ami most történik.

Fejét akarja a jelenlegi miniszterelnök. Orbán Viktorban az első és vélhetően, egyben utolsó – 2006-os választást megelőző – televíziós vitájuk során tudatosult végleg ez a megkerülhetetlen probléma. Döntött. Nincs kegyelem.

Fidesz elnöke, élete egyik legnagyobb kudarcát, nyilvános megaláztatását szenvedte el azon a megmérettetésen. Ráadásul, személyében ért sérelmen túl a biztosnak hitt választási győzelem is kudarcba fulladt, vélhetően, ennek a felkészületlen, gyászos szereplésnek köszönhetően is.

A bosszú egyszerű, nyers és brutális valósága, mint Damoklész kardja, függ feje fölött. Intésre várva, hogy sújtson. Az eltiprás, a megsemmisítés gyönyörének és kielégülésének jeges leheletét kell, hogy érezze tarkóján.

A gyönyör hoz kielégülést, majd újabb vágyakat, a vágyak újabb kínokat. Nem lesz vége soha.

Magánvágyat alátámasztja a közvád, és az elmúlt évek alatt okosan, hideg fejjel manipulált népítélet.

Orbán Viktor a „cirkuszt – kenyeret” több ezer éves tanulságából és feladatából a könnyebb végét ragadja meg, a cirkuszt. Ez a cirkusz nem csak a hatalom megszerzéséhez, immár a gyakorlásához is jól bevált eszköz.

Az elnök közvetlen iránymutatása szerint, személyes bosszúvágya alapján a kegyelt derékhad válogatott tagjai – ki félelemből, ki opportunizmusból, ki megélhetésért, és van ki zsarolhatósága révén – olajozottan működő, lelkiismeret nélküli csapatként szolgálják vezérüket és hazájukat.

Cipolla mágikus szeme függ rajtuk. Nehéz ellenállni.

„Cipolla valóban keményen dolgozik, teljes energiaösszpontosítással, de munkájának lényege a másik ember akaratának megtörése, s ezután valamilyen megszégyenítő helyzetbe hozása. Tevékenysége közben hazafias szólamokat hangoztat, s ezekbe fasisztoid eszméket fűz bele. Cipolla…, uralkodni akar az embereken. Cipolla szerint van szabadság, van akarat, de nincs szabad akarat.” /jusu.virtus.hu/

A történelem bugyraiban számolatlanul találkozhatunk, olyan koncepciós perek naiv áldozataival, kik nem hitték el, hogy ez velük is megtörténhet. Hitték, a rendszer, a társadalom ezt nem engedi meg, nem engedheti meg.

Van egy rossz hírem: megtörténhet, megengedik, sőt kívánják. Valóság az, ami most történik. A zemberek egy része kárörvendve fog tapsolni, a többiek közönyösen figyelik majd az eseményeket.

Minden feltétel adott. Adott egy akarnok, zsarnok, populista és sértett vezér, adott egy társadalmi hangulat, és adottak a politikai feltételek. Minden megtörténhet. Unokáink tanulni fognak belőle. Könyvből, történelem órákon.

A volt miniszterelnök ellenfeleiben nincs bizonytalanság, félelem. A félrevezetett és manipulált közvélemény meg van győződve bűnösségéről.

A végrehajtó, ellenőrző hatalom megfélemlített, ezáltal kiszolgáltatott. A politikai elit baloldalon bénult, megosztott és sértődött. A jobb oldalon bosszúért liheg.

Fletónak, eddig az adrenalin szintje ugrott meg, ha meghallotta Viktor nevét. Félő, ma már ez kevés.

MORVAI KRISZTINA ÖRÖME

Obama elnök minap, nagy levegőt vett és elmondta beszédét. Felvázolta az általa üdvözítőnek vélt megoldást. Elődeihez hasonlóan megoldani a megoldhatatlant.

A zsidó-palesztin ellentétet. Kibékíthetetlen és mélyen gyökerező.  

Sokan megpróbálták az eddig lehetetlent. Volt mikor jó szóval, érvekkel, legtöbbször erővel, fegyverrel. Voltak, kik a hit igazságával, a hit tévedhetetlenségével. Jahve és Allah, Mózes és Mohamed. Mind hiába, minden kísérlet kudarcot vallott, eddig. Félő, még sokáig.

Sokan, csak etnikai konfliktust látnak benne, némi fejlődés különbséggel. Sajnos ennél bonyolultabb a probléma és ez lényege. A hit!

Többnyire a legtöbb vallási közösség hívei azon a véleményen vannak, hogy az általuk egyedüliként igaznak és üdvözítőnek tartott vallásos nézeteket az összes többi embernek is el kellene ismernie. Árnyalja a képet, ha a másik oldalon – Ábrahám óta – az egyedüli kiválasztottság tudata ad erőt.

Sziám király válasza XIV. Lajos francia király misszionáriusokkal küldött térítő levelére:

„…Vajon a világ mindenható ura akkor, amidőn hasonló testet és lelket adott az embereknek, nem adhatott volna nekik egyazon vallási törvényeket, nézeteket és istentiszteleti formákat is, ha azt akarta volna, hogy a föld minden népe egy és ugyanazon hitet valljon?”

Lajos válaszát nem ismerjük, viszont véleményét a kereszténység egyedül üdvözítő voltáról tudjuk.

Legtöbb konfliktus, melynek kizárólag az ember az oka és szereplője, természeténél fogva vérveszteséggel jár.

„Etikailag magasrendű” vallások tiltják az ember embernek farkasává válását. Ne ölj! Káin és Ábel példája lebegjen szemünk előtt. Tiltva van ősidőktől. Tiltja híveinek Jézus, de keletebbre Buddha is.

Bizonyára nem véletlenül. Rájöttünk, az emberiség fennmaradásának egyik záloga, ha nem veszejtjük el egymást, és tiszteletben tartjuk az élet szentségét.

Sajnos, túl sokszor átírjuk, felülírjuk ezt a parancsolatot. Sokszor a tiltást kimondó hit nevében.

Nincs háború, mely ne járna emberáldozattal. Nincs ok, mely miatt vállalható és elfogadható lenne az élet kioltása. Minden nép, minden nemzet, minden ember bűnös, mely háborút szít és emberéleteket olt ki. Nem létezik, mi felmentést adhat.

Emberek halnak meg faji, vallási hovatartozásuk miatt, ma is a huszonegyedik században.

Isten nevében öljük egymást.

Évszázadok, évezredek óta háború és békétlenség van Palesztinában. Sorsok vesznek, létek múlnak, épített, történelmi környezet pusztul. Mind két oldal hisz igazában, végső győzelmében és istenétől kér, remél segítséget, kinek nevében viszi véghez szörnyű tetteit.

Mind két oldalon iskolák és iskolások, kórházak és betegek, templomok és hívők, ártatlan emberek esnek számolhatatlanul áldozatul.

Obama beszéde eszembe jutatta nemzetünk honleányának – az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Állami – és Jogtudományi Kar docensének – Morvai Krisztinának, egy korábban elhangzott, a konfliktus egyik zsidó áldozatával kapcsolatos (mindenki számára tanulságos) megjegyzését:

 „Nem azt gondoltam magamban, hogy milyen szomorú, milyen megrázó, milyen rettenetes, hogy íme, ezen az oldalon is fiatal áldozat. Hanem örültem!”

Így is lehet a konfliktust kezelni és így lehet csak igazán örülni.

MIT KÍVÁN A MAGYAR NEMZET!

 

  1. A turáni átok semmissé nyilvánítását, ráolvasással, visszamenőleges hatállyal. Egyetlen sarkalatos kikötéssel: Fletót továbbra is sújtsa átok!
  2. Minden alkotmánymódosítást sámánok terjesszenek elő a parlamentben.
  3. A székely rovásírás bevezetését és kötelezővé tételét az oktatásban.
  4. Az ENSZ határozatban mondja ki: minden nyelv a magyar nyelvből ered.
  5. Nemzetek közötti konzultáció keretében a National Geographic tájékoztasson minden embert a földön, hogy őseiben a magyarokat tisztelje. „Árpád népe, hej…!”
  6. Feltéve, de nem megengedve, ha egy magyar futball csapat vereséget szenved, szurkoló tábora ne csak verbálisan, hanem tettlegesen is elégtételt vehessen az ellenfél szurkolótáborán, különös tekintettel a szomszéd országok szurkoló táborára. Győzzön a jobb(ik) és az igazság!
  7. Magyarország, csak és kizárólag a MAGYAROKÉ legyen.
  8. Mindenkinek kötelező kitűzőt viselni, hovatartozásának és ízlésének megfelelően, vagy „MAGUNKFAJTA”, vagy „MAGUKFAJTA” felirattal. Alternatív megoldásként az utóbbi változat esetében a tegeződő forma – MAGATOKFAJTA – is elfogadható, mivel megengedő nemzet vagyunk.
  9. Magyarország határait (minimum) három tenger mossa. Kívánatos a négy lenne.
  10. Magyar Tudományos Akadémia hozza nyilvánosságra – nemzetünk és az egész világ előtt agyonhallgatott, és titkolt igazságot – Ádám magyar származását. Évánál, csak annyi kikötésünk van, hogy szláv, zsidó, és cigány eredet kizárva, viszont örülnénk a „palesztin néni” származás bizonyításának, mivel másságot elfogadó nemzet vagyunk.
  11. Közhivatalokban, elöljáróságokon, valamint közterületeken  – a nemzet ügyes-bajos dolga végezte során – civil szervezetek tagjai számára kötelező viselet legyen a fehér ing, fekete mellény, fekete nadrág, és fekete bakancs, valamely hivatalt viselők számára a pitykés dolmány, méltón ápolva őseink hagyományait megjelenésükben, viselkedésükben, tetteikben és gondolkodásukban.
  12. Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia – AMPAS – az Oscar-díj átadásakor tegyen közzé egy nyilatkozatot: a magyar nyelvű szinkronok a legjobbak a világon.

Címkefelhő