Orbán Viktor megmutatta a tibetieknek a magyar virtust.

Magyarország kormányfője 2011-ben, az Európai Unió soros elnökeként, durván megsértett egy elnyomott népet és szíven döfte a demokráciát.

Ne legyen senkinek kétsége. Most bebizonyosodott, hogy a jelenlegi magyar „demokrácia” egyenlő a kínai „demokráciával”. Annak édestestvére. Egy tőről fakad OV rendszere és a kínai szocializmus. Ugyanaz a szellem és mentalitás hatja át, ugyanaz a bűz árad belőle.

Népünk bölcs vezére, 2010-ben, mikor Magyarországra látogatott a Dalai Láma, tüntetően távol tartotta magát az eseményektől. Nem volt hajlandó azzal a köztiszteletben álló, nemzetközi megbecsülést kivívott vallási vezetővel találkozni, aki Tibet lerohanása óta illegalitásban él, biztatja népét, és a reményt jelenti. Tibetet fegyverrel és vérrel foglalta el a kínai néphadsereg. Vallási, szellemi vezetője külföldre menekült, sokan meghaltak. Minden önállósági kísérletet kegyetlenül megtoroltak.

Minden banán köztársaság külügyminisztériumában a portás is tudja, hogy a kínai elvtársak előtt két dolgot nem lehet szóba hozni. Tibetet és Tajvant. Orbán is tudja.

Kétes diplomáciai sikerért, vélt vagy valós gazdasági előnyökért Magyarország kormánya „30 ezüstért” eladta a tibetieket és ügyüket. Szembe köpte az európai normákat.

2010 tavaszán – fülkeforradalom kétharmados nászában – megfogant és mára szárba szökött egy olyan ország Európa közepén, ahol, egy elnyomott, üldözött nép tagjai nem emelhetik fel tiltakozásul nemzetük zászlaját. Nem ordíthatják világgá – és a két pöffeszkedő elnököt szállító luxusautók felé – fájdalmukat. Nemes egyszerűséggel begyűjtik őket. Aki véletlenül lemaradt a listáról és az út szélén integető tömegben nemzete zászlaját próbálta lengetni – jelezve az elvtársaknak, hogy ő is itt van – nemes egyszerűséggel kicsavarták a kezét a zászlóval együtt.

Milyen ország ma Magyarország? Milyen kormánya van, és ki vezeti?

Kísért a múlt. A ’80-as években TGM, Demszky és társai futottak körbe-körbe a Petőfi szobornál, nemzeti színű zászlóval a kezükben, szívük fölött kokárdával, miközben a rendőrök kergették őket. Később TGM verte a rendőröket, de az már, csak a hanyatlás éveiben volt lehetséges. Hozzá kell tenni, mindez nem fordulhatott elő, ha „esemény előtti” begyűjtés konkrét esete forgott fenn.

Nagy Imre temetésén, egy kócos, borostás, égő tekintetű ifjú számon kérte nemzedéke nevében a fájón hiányzó szabadságot, demokráciát. Temette a múltat. Sokan felkapták a fejüket, mikor az oroszok azonnali kivonulását követelte.

Senki nem sejtette akkor, hogy több mint húsz évvel később, ez a bátor forradalmár, egy év alatt megvalósítja nagynevű elődei – Mussolini, Horthy, Kádár – legtitkosabb vágyait és reményeit.

Orbán Viktor most példát mutatott, hogy kell a környező országok vezetőinek kezelnie a kisebbségi magyarok önrendelkezési, autonóm törekvéseit.

Árpád és Vajk, Szent László és IV. Béla, Nagy Lajos és Mátyás, Bornemissza és Dobó, Rákóczi és Kossuth népe, holnap reggel, mikor felébredtek (kínai) tükörbe kell néznetek!